Szenk jú, fenk jú, tenk jú... vagy hogy is? A helyes kiejtés és intonáció tanításának szerepe az angoloktatásban - 1. rész

Szerző: 

Bereczki Ildikó

Az angol nyelv esetében - talán fokozottabb mértékben, mint más nyelveknél - a jó kiejtés nélkülözhetetlen a jó kommunikációhoz. Hiába ismerjük a szót, hiába mondunk nyelvtanilag helyes mondatokat, ha nem lehet érteni, amit mondunk a rossz kiejtés miatt, akkor - hacsak nem írásban kommunikálunk - szinte semmit nem ér a tudásunk.

A magyar nyelv sajátosságai és a magyar nyelvoktatás hagyományai miatt, ma nálunk igen kevesen beszélik az angolt szép, az eredetit legalább megközelítő, arra hasonlító kiejtéssel.

Van, aki úgy véli, a kiejtés nem annyira fontos, majd csak megértetjük magunkat kézzel-lábbal valahogy. Való igaz, hogy gyenge, szegényes, felszínes tudással is túl lehet élni hétköznapi helyzeteket, turistaként vagy angol anyanyelvű barátainkkal beszélgetve. Ilyenkor elnézik a hibáinkat és jóindulatú mosolygással megpróbálják kitalálni, mit is akarunk mondani.

De az már kínosabb, ha egy cégvezető elvérzik a tárgyaláson, mert ügyfelei nem értik, amit mondani akar vagy nem minket választanak egy állásinterjún, mert viccesen ható kiejtésünk vagy intonációnk miatt nem vesznek minket komolyan.

A helyes kiejtés elsajátítása ugyanolyan fontos eleme kellene legyen a nyelvtanulásnak, mint a szavak vagy a nyelvtan megtanulása.

De hogyan lehet elérni azt, hogy szépen beszéljünk angolul?

1. lépés

Az angol nyelvben, mint más nyelvekben is, vannak olyan hangok, amelyek más nyelvben nem  vagy nem úgy léteznek. Első lépésben meg kell tanulnunk, melyek ezek a hangok és meg kell tanulnunk ezeket helyesen kiejteni. Mint már erről korábban szó volt, legjobb egészen fiatal korban ezt megtenni, amikor a beszélőszervek még rugalmasak, de később, felnőtt korban sem lehetetlen, csak akkor sokkal több időt, gyakorlást és odafigyelést igényel.

2. lépés

A fonetikus jelek megtanulása. Tulajdonképpen ez kellene legyen az első dolog, amit egy nebuló az iskolában angol órán megtanul. Még mielőtt egyetlen szót is megtanulna leírni, ismernie kellene a fonetikus jeleket.

3. lépés

A fonetikus jelek folyamatos és helyes alkalmazása. Nem elég csak megtanulni, melyik jel mit "jelent", alkalmazni is kell tudni azokat később is, a nyelvtanulás során. A fonetikus jeleket nem önmagukért tanuljuk meg, mint valami furcsa vagy érdekes hieroglifákat, hanem azért, hogy használjuk is ezeket. 

4. lépés

Megfelelő nagyságú "szó-adatbázis" létrehozása és begyakorlása. Ha megtanultuk, melyek azok a hangok, amelyek hiányoznak a magyar nyelvből vagy melyeket kell másképp kimondani, akkor próbáljunk meg minél több példát összegyűjteni és időről időre elővenni és gyakorolni, mint amikor az énekes "beénekel" fellépés előtt. Gondoljuk csak végig, mennyi lehetőségünk van arra, hogy angolul beszélgessünk valakivel. Legtöbb embernek ez csak heti egy-két órát jelent, nem várhatjuk azt, hogy beszélőszerveink mindig "emlékezni" fognak az idegen hangok helyes kiejtésére. Néha elő kell venni ezeket a "minta-szavakat",  és egy kis időt szánni a helyes kiejtés karbantartására.

5. lépés

Hangos olvasás. Amikor a kiejtést gyakoroljuk, vagy új szavakat és kifejezéseket tanulunk, mindig mondjuk ki hangosan azokat. Így ellenőrizhetjük magunkat, valóban ki tudjuk-e ejteni az adott hangot. Ha bizonytalanok vagyunk, nézzünk utána egy jó szótárban a helyes kiejtésnek. Ma már kiváló online szótárak állnak rendelkezésünkre, ahol a fonetikus jeleken kívül meg is hallgathatjuk az adott szót.

6. lépés

A helyes hanglejtés elsajátítása. Nem elég csak a szavakat önmagukban szépen kiejteni, mondatba is kell ágyazni azokat és bizony az angol nyelvben a hanglejtés még csak nem is hasonlít a magyar nyelvéhez. Minden nyelvnek megvan a saját dallama és jó fül és sok tudatos gyakorlás kell ahhoz, hogy ráérezzünk  a különbségekre.

7. lépés

A papagáj módszer. Ha filmet nézünk vagy anyanyelvi beszélővel beszélgetünk, esetleg olyan valakivel, akinek megbízható, szép a kiejtése, próbáljuk meg megfigyelni és utánozni, akár csak magunkban is, hogy csinálja. Azért is jó gyerekkorban gyakorolni ezt, mert akkor még bátrabbak vagyunk és már csak játékból is hajlandóak vagyunk papagájjá változni, legalább egy kis időre :).